A kapusok lélektana, avagy mennyire fontos a pszichológia ezen a poszton – második rész
Sziasztok!
Folytatódik a témakifejtés posztok sorozata. Második részként az előző ilyen témakifejtésem folytatását tűztem ki. A mai posztban kitérek bizonyos szituációkra, amelyek jellemezhetik kapusaink adott lelki állapotát, mik mehetnek a kapusok fejében ilyenkor, illetve mit ajánlok én megoldásként, hogy a lehető legjobb teljesítményt lehessen kihozni belőlük a megfelelő pszichés kommunikációval. Lássunk is hozzá!
Nem minden kapusedző teheti meg, hogy kapusai mérkőzésein, tornáin állandóan ott lehessen. Ez igen gyakori jelenségnek számít, így az edzők nagy része megpróbálja edzésen felkészíteni kapusait arra, hogy egy mérkőzésen milyen lelki állapotok lehetnek, a mérkőzés tétjéhez mérten.
Nagyon fontos része egy kapusedzésnek szerintem az edzés közbeni motiváció, pláne a fiatalabb utánpótlás korosztályoknál. Nálam megszokott jelenség szokott lenni az, hogy egy-két feladat előtt elmondom neki, hogy miként próbáljanak meg hozzáállni az adott feladathoz – például, hogy ez az utolsó percekben történik egy mérkőzésen döntetlen állásnál, vagy éppen vezetésnél. Ha sikeresen végrehajtják a feladatot, hangsúlyozom beléjük, hogy erre ők képesek. Nem véletlenül védték ki a lövést, nem én álltam a helyükre. Ők voltak képesek erre, mert bennük van. Sikertelen feladattal, vagy góllal nem szokásom befejezni a feladatot, mert általában a legutolsó feladatok maradnak meg az emberek – és a kapusok – fejében. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyire is fontos, hogy miként mondják el azt, ha hibáztál, és miként dicsérnek meg, ha jót csináltál. A jó kommunikáció elengedhetetlen kelléke egy jó kapusedzőnek ilyen korosztályoknál szerintem.
Egy kapust leginkább fejben fárasztja le a mérkőzés. Nekik jóformán majdnem végig kell irányítani a védelmet, folyamatosan éber állapotban kell lenniük, hogy a bekövetkező váratlan szituációkra is fel legyenek készülve. Természetesen nem mindegy, miként megy ki egy kapus a mérkőzésre. “Jaj, ez egy jobb csapat, úgy is kikapunk” és “jaj, ezek bénák tuti leverjük őket” hozzáállás mindenképpen rontani fogja a kapusunk teljesítményét. Az egy általános dolog, hogy az U9-10-11-12-13 éves kapusoknál elő szokott jönni a “lámpaláz“, amivel képesek leblokkolni, mert egy nagyon fontos mérkőzésről van szó, vagy éppen a torna végső stádiumában járnak már és az éremért megy a csata. Én szeretem hangoztatni, hogy a mérkőzést ne úgy fogják fel, hogy itt áll vagy bukik minden, mert az nem fog segíteni, hanem hogy gondoljanak arra, hogy ez is egy edzés. Olyan játék, amikor egy másik csapat jön, és az edzés utáni játékban ő velük játszanak (U12-13-as korosztálynál alkalmazom ezt a technikát). “Lámpaláz” vagy “meccsdrukk” elkerülésére van egy másik bevált megoldásom. Megkértem kapusaimat, hogy alakítsanak ki egy mérkőzés előtti rutint, illetve legyen nekik jellegzetes szokásai – például én mérkőzéseken felemás zoknit veszek fel a sportszár alá. Meccs előtti rutin alatt gondolok a zenehallgatásra, vagy egy egy példaképről készült videó megnézése, vagy éppen csak a kedvenc tévésorozat megnézése. Ha az általuk összerakott rutint megszokják, és elkezdik csinálni, az is egy nyugodt állapotot hoz számukra, mert tudják, hogy jaj de jó, a meccs előtt rutinom jól sikerült, jó lesz a meccs is.
Motiválás a következő nagyobb témakör, amire szeretnék még kitérni (a motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal), ugyanis legyen szó akár egy jó mérkőzésről, akár rossz mérkőzésről, mindig fontos a kellő motiválás, a motivált állapot fenntartása. Kiemelek néhány gyakoribb helyzetet kérdés-felelek módszerben, ami legtöbbször előfordul egy kapussal pályafutása során.
1. kérdés: Miként motiváljunk egy kapus egy vesztes mérkőzés után?
– Alapvetően egy sima vesztes mérkőzés után én arra kérem a kapusaimat, hogy a mérkőzés után – ha van lehetőségük – gondolják végig az adott szituációkat, amiknél úgy érzik, hogy hibáztak, és gondolják végig, hogy miként lehetett volna. Ha megtalálják a megoldást, tudatosítani kell bennük, hogy a megoldást bennük van, és nem kell rossz szájízzel gondolni a vereségre. Felejtsék el azt, hogy ez egy vesztes meccs volt. Minden mérkőzésből lehet tanulni, ahogy minden edzésből is. A következő edzésen is dolgozzon továbbra is keményen, és meg lesz a gyümölcse.
2. kérdés: Mit mondjak annak a kapusnak, aki egy vesztes mérkőzésen végig jól védett, de egyet hibázott, s abból gól született?
– Mint már korábban mondtam, ez a pozíció pontosan ettől nehéz. Hiába vagy végig magabiztos, hiába hozol végig jó teljesítményt az egész mérkőzésen, ha a te hibádból kaptok gólt, és esetleg azzal a góllal szenvedtek vereséget. A legfontosabb hangoztatni felé, hogy NEM A KAPUS KAPJA A GÓLT, HANEM A CSAPAT. Nem szabad letörni, attól még nem lesz rosszabb kapus, mert hibázott egyszer. Nálam bevált módszer, hogy nagyobb kapusokat felhozok példának, hogy ők milyet hibáztak, és mégse tartják őket rossz kapusnak. Biztatni kell őt és megbeszélni vele, hogy az adott szituációban mi lehetett volna a megoldás. Természetesen fel kell hozni neki azt is, hogy mennyi jó védése is volt. 2 jó dolog közé 1 rossz dolgot érdemes mondani – szendvics technika (Tischler Violetta, sportpszichológus előadásán hallottam erről a technikáról).
3. kérdés: Mit tegyek, ha kapusom egy hosszabb negatív szériában van? Miként tudom visszahozni őt lelkileg?
– Játékosként az egyik legrosszabb dolog, ami történhet veled – a sérülés után -, hogy ha nem jön ki úgy a lépés, ahogy szeretnéd, és ez már nem csak egy mérkőzésen történik meg, hanem sokkal hosszabb távon. A legfontosabb ilyenkor tudatosítani a kapusunkkal, hogy attól még, hogy rossz mérkőzések vannak, egy jó úton haladunk, hogy jó mérkőzések sorozata legyen. Minden kapusnak volt hosszabb-rövidebb negatív szakasza pályafutása során. Ők miért jutottak túl rajta? Mert keményen dolgoztak, és nem adták fel. Hittek abban, hogy ha minél keményebben edzenek, minél keményebben küzdenek az álmaikért, elérhetik azt. A példaképekkel való példák felhozatala igen sokat jelent a kapusoknak, hiszen felnéznek rájuk, így tudják, hogy ha a példakép is meg tudta csinálni, akkor ők is képesek lehetnek rá!
4. kérdés: Kapusom jó pár mérkőzésen jól teljesít, viszont romlik az edzésmunkája, nem akarja a feladatokat elvégezni, mert hogy Ő már jó kapus. Mivel tudom őt motiválni?
– Ez a másik véglet, ami ki tud alakulni egy kapus életében. Vagy egy hosszabb ideje tartó negatív szériába kerül és elveszti a hitét, vagy éppenséggel egy hosszan tartó pozitív szériát él meg, de ezáltal “elszáll” magától, és nem hajlandó keményen edzeni. Elsődlegesen én meg próbálom megakadályozni ezt az állapotot. Minden jó teljesítmény után elmagyarázom nekik: “Ezt mind azért értétek el, mert keményen edzettünk, de nem állunk meg itt! Még nagyobb sikerekre is képesek vagytok, és motiváljon titeket az, hogy ezt a sikert is elértétek kemény munkával.“. Ha már bekövetkezett ez a dolog, hogy úgymond “elszállt” a kapusunk fejbe, megpróbálom a szintet emelni, s megmutatni neki hogy igen, még mindig lehet fejlődni. CSAK KÜZDENI KELL ÉRTE! Ha sikerül ezt megértetni a kapusunkkal, miközben hangsúlyozzuk neki, hogy a kemény munkával érheti el céljait, akkor helyén fogja tudni kezelni mind a negatív, mind a pozitív szériákat.
Ebben a bejegyzésben pár praktikát olvashattatok, hogy miként szoktam például én motiválni kapusokat. Ezeket különböző korú és nemű kapusoknál szoktam alkalmazni, ezeket akár gyakorlatok közben, akár edzés előtt, akár edzés után elmondom nekik. Remélem tettszett nektek a témakifejtésem. A következő témára várom az ötleteket tőletek, olvasóktól! Hozzászólásban írjátok meg, titeket mi érdekel, miről szeretnétek véleményt kapni tőlem, vagy éppen az általatok felhozott szituációban én miként kezelem az adott helyzeteket.
A LABDA LEGYEN VELETEK!
Sziasztok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: