A kapusok lélektana III.

A kapusok lélektana, avagy mennyire fontos a pszichológia ezen a poszton – harmadik rész

A kapusok lélektana sorozat mostani részében megpróbálom elvezetni az olvasót a kapusok lelkébe, miként élik meg a kapusok az adott szituációkat mentálisan, hogyan próbálnak túllépni azokon a megpróbáltatásokon, amelyek őket érik akár egy mérkőzésen, egy tornán, vagy éppen egy edzésen.

Kicsit kanyarodjunk vissza az előző részekhez összegzés gyanánt. A kapusok lélektana első részében általános ismereteket szerezhetett az olvasó a sportszakpszichológiáról, mi is az, illetve hogyan jelenik meg a sportban. A kapusok lélektana második részében kérdések és válaszok formájában próbáltam ötleteket, tanácsókat adni edzőknek, kapusedzőknek, hogy milyen eszközökkel próbálják meg kezelni kapusaikat bizonyos helyzetekben. A mostani részben kóstolhat bele igazán az olvasó abba a világba, amellyel nem igazán találkozhatott eddig – természetesen kivételt képeznek azok, akik korábban hosszabb időszakot töltöttek el a ketrecek előtt. Vágjunk is bele!

Mindenkinek van egyfajta képe a kapusokról. Mindegy, hogy hősnek, flúgosnak, csodabogárnak vagy bohócnak tekintik őket, nem egyszerű szakmát vállaltak hivatásuknak: a labdarúgás legértékesebb pillanat akarják megakadályozni. A laikus emberek nem véletlenül hangoztatják – tévesen -, hogy a kapus kapja a gólt. Elfelejtik ugyanis azt a tényt, hogy ők ugyanúgy a csapat tagjai, így ha gólt kap, az ugyanúgy a csapat gólja. hiszen ahhoz, hogy ez megtörténjen, kell a többiek hibasorozata is. Sajnos a mai napig vannak ilyen gondolkodású személyek, akik ezt a dolgot így látják.

Egy kép a kapus hiábája utáni pillanatokból

A poszt legnehezebben elviselhető terhe a hiba. Köztudott a védekezést tekintve, míg a támadó hibázik, addig a középpályás-, védősornak, illetve a kapusnak is van esélye elhárítani a gólveszélyt, így nagyon csekély az esély erre. Ha tovább nézzük, és a középpályás vonal hibázik, akkor már csak a védelem és a kapus maradt talpon, így egyre jobban növekszik az esély a gólra. Ha a védelem hibázik, mégjobban megnő a lehetősége az ellenfélnek a gólszerzésre, de az utolsó védővonal – a kapus – még megmentheti a csapatot a bekapott góltól. Azonban, ha a kapus hibázik, az esetek nagyon nagy többségében gól születik, amire jóval többen fognak emlékezni, mint az előtte elhelyezkedő csapategységek hibáira. “Ha egy csatár elpuskáz 4-5 gólszerzési lehetőséget, de azzal egy góllal, amit ő szerez, megnyeri a csapat a mérkőzést, nem fog senki emlékezni a kihagyott helyzetekre, csak a góljára. Ő lesz a hős. Ha egy kapus kivéd 4-5 ziccert, viszont egyszer hibázik olyat, amiből gól születik, nem fog senki emlékezni korábbi bravúrjaira, csak a hibájára. Ő lesz a bűnbak.” Ezt a közismert idézetet szinte minden kapus ismeri és tudja kívülről. Ők vannak kitéve a legnagyobb hibázási lehetőségnek, viszont ez meg se fordulhat a fejükbe. Még akkor se, ha hibáznak. Az első lépés ilyenkor a továbblépés. Ha a kapus elkezd agyalni azon, miért hibázott, hogyan kerülhette volna el a hibát, addigra érkezni fog egy következő támadás, amit meg kellene akadályozni, s ilyenkor méginkább benne van a pakliban a hibázás.

Hope Solo így készül fel egy mérkőzésre

Abban egyet kell érteni, hogy egy kapus mentális állapota nagyon fontos szerepet játszik egy mérkőzés végkimenetelében. A legtöbb kapus ezt a fajta mentális egyensúlyt különböző fortélyokkal próbálják elősegíteni. Vannak, akik relaxációs gyakorlatok segítségével tisztítják meg elméjüket, vannak, akik zenével próbálják megalapozni az adrenalin szintjüket, ezzel készítve magukat a mérkőzésre. Vannak, akik szeretik elképzelni – imagináció – az eltérő mérkőzés szituációkat és még sorolhatnám a praktikákat. Azért is felesleges irogatni még több ötletet, mert ez személyfüggő. A végkifejlet szempontjából mindegy, hogy milyen módszert használ egy kapus, csak annyi a lényege, hogy használjon.

A külső körülmények – szülők, nézők, edzők, ellenfél, sérülésveszély, fontos személy jelenléte, mérkőzés vagy torna fontossága stb – képekek befolyásolni a kapus mentális állapotát, azonban nem minden esetben vannak ezek a tényezők negatív hatással a kapusra. Személyiségétől függ, hogyan tudja helyén kezelni ezeket a dolgokat. Gyerekkorban jellemző az, hogy leblokkolnak, lámpalázasak lesznek egy mérkőzés vagy torna előtt, mert megfelelési kényszer alá kerülnek, gondolok itt például a bizonyítási vágyra a szülők felé. Idősebb korban ez már annyira nem jellemző – profi szinten meg aztán végképp nem az -, hiszen az évek alatt megtanulták, miként tudják ezeket a körülményeket kizárni, miként tudják a lámpalázat pozitív irányúvá fordítani. A megfelelő felkészülés sokat jelent a kapus számára, ezzel is megnyugodnak, ha úgy érzik, készen állnak a megmérettetésre, továbbá az is segítheti kapusunk lelki felkészülését, ha átbeszéljük a dolgokat vele, mitől tart, mire kell odafigyelnie, mitől nem kell tartania stb.

Ha a bajnoki idényt nézzük, ott a mérkőzések között általában eltelik egy hét. Ezalatt az időszak alatt van egy-két edzése, amin ki tudja javítani az esetleges hibákat a kapus. De mi a helyzet, ha nincs, csak 1-2 óra a mérkőzések között? Egy tornán könnyen előfordul az a helyzet, hogy a kapus végiggondolja az előző mérkőzés eseményeit, és ha nem tudja helyesen kezelni a hibákat, amiket elkövet, nagy esély van rá, hogy a következő mérkőzésen sokkal több hibát fog elkövetni. Ilyenkor érdemes megkérni kapusunkat, hogy teljesen kapcsolja ki agyát relaxációval, 10-15 perc után – függően attól, kinek mennyi időre van szüksége – pedig csinálja nyugodtan ugyanazokat a dolgokat, amivel tud hangolódni a következő eseményre.

Oliver Kahn öröme a Valencia elleni BL döntőben

Azt be kell látnunk, hogy rengeteg minden múlik a kapus személyiségén, nem mindegy, hogyan közelítünk egy olyan kapushoz, aki túlizgulja még a legizgalommentesebb mérkőzést is tartva a hibáktól, illetve hogyan közelítünk olyanhoz, aki annyira magas szintre emeli adrenalin szintjét a bizonyítási vágy miatt, hogy az már káros a teljesítményére nézve. Az edző mentalitása, hozzáállása, pedagógiai- és pszichológia készsége döntően befolyásolja azt, hogy miként tud kommunikálni a különböző kapusokkal, kihozva belőlük a lehető legtöbbet. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem könnyű megérteni a kapusokat, viszont nem is lehetetlen. “A csapatépítés első számú pontja: végy egy jó kapust!” Ahhoz, hogy jó kapussal rendelkezzünk nem elég az, hogy technikailag fejlett, taktikalag érett, bátor, vakmerő, fájdalmat nem ismerő legyen. Igen is kell hozzá az, hogy mentálisan mindig 100%-os állapotban legyen, legyen akár mérkőzésről, tornáról szó, első, második vagy harmadik számú kapusról, minden pillanatban úgy kell készülniük, hogy bármikor bevethetőek legyenek. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a kapus mentálisan erős legyen. Ezzel a gondolattal szeretném befejezni ezt a témakifejtést.

A következő téma, amiről írni fogok, az az úgynevezett “Neuering“, avagy a jövő kapusa stílus mennyire befolyásolja egy kapus védési szokását. Témakifejtéssel egy hét múlva találkozhattok. Ha tettszett a cikk, oszd meg Facebookon, ha még nem követed a blog Facebook oldalát, ne habozz!