Manuel Neuer
Sziasztok!
Manuel Neuer. A név, amely megosztja mind a szakembereket, mind a hétköznapi nézőket. Először úgy igazán a 2014-es világbajnokságon mutatott stílusa és teljesítménye volt az a furdolópont, amikor az emberek elkezdtek róla beszélni. Innen ered a “Neuering” kifejezés is. De ez mit is takar igazából? Egy olyan védési stílusról beszélhetünk, amely nem csak a kapu előtti terület uralásáról szól, hanem esetenként messze a kaputól való kijövetelekről, majd ebből pontos támadás indítására törekszik. Legalábbis ezt látjuk első ránézésre. Ahhoz, hogy ezt az új stílust pontosabban megértsük, mélyebbre kell ásni. Lássunk hozzá!
A jövő kapusstílusa
Ha elkezdjük Manuel Neuert tanulmányozni kapusstílus jegyeket keresve, akkor rá kell jönnünk, hogy Bicskei Bertalan¹ által meghatározott 6 kapustílus megjelenik nála:
1: brit stílus: a kapustechnikai elemek sallagmentes alkalmazása sokszor az ellenfél erőteljes zavarása közben, illetve a támadásindítás hatalmas kirúgásokkal, kidobásokkal;
2: latin stílus: jó alkalmazkodó képesség, illetve a támadójátékban való részvétel akár a saját térfélen is;
3: olasz stílus: magas szintű kapustechnikai elemek, rövid passzal, olykor gyors, váratlan, hosszú íveléssel történő támadásindítás;
4: északi stílus: ha kell, önfeláldozó belemenések;
5: kontinentális stílus: a latin és az északi stílus ötvözete, higgadt, célszerű támadásindításokkal;
6: közép-amerikai stílus: támadásindítás közepes távolságú kirúgásokkal, kidobásokkal.
(Itt azért én megemlítem 7. stílusnak a hagyományos magyar kapusstílust is, amely a latin és a kontinentális stílus ötvözete.)
Mindazonáltal azt el kell ismernünk, hogy hiába is van meg Neuerben a “jövő kapusstílus” jegyei, egy olyan fajta játékintelligenciával rendelkezik, amellyel képes század-, tizedmásodpercek alatt felmérni az adott játékszituációt, így – kívülről nézve – úgy tűnhet, hogy belelát az ellenfél játékosai fejében.
Marc-André ter Stegen
Ha most körbenézünk a világba, találunk még ilyen kapust, aki hasonló módon véd: Marc-André ter Stegen példának okáért, de akár vissza is mehetünk az időbe: Victor Valdes barcelonai időszakára, Edwin van der Sarra, vagy ha teljesen az elejére akarunk menni: Grosics Gyulára. Ő volt az első olyan kapus, aki bátran kijött az indításokra is, messze elhagyva kapuját. Mi a közös az általam említett kapusok között? Az, hogy tőlük ezt várták el. Elemezzük picit a Neuer 2014-es világbajnok német válogatottját és Bayern Münchenét, illetve Victor Valdes és Marc-André ter Stegen Barcelonáját. Ezek a csapatok teljes letámadással operálnak/operáltak. Akár az ellenfél 16-osánál is letámadtak azért, hogy egy esetleges labdaszerzést követően minél hamarabb tudjanak eljutni az ellenfél kapujához. Ehhez kell az, hogy az egész csapat 30-35 méteres legyen, így logikusan számolgatva még a védelmi vonal is az ellenfél térfelén van. Mit is tud ilyenkor az ellenfél csapata csinálni? Mivel a labdakihozatalokat csírájában elfojtják, így nem maradt más, mint a magasan feltolt védelmi vonal mögé való beívelgetés. Itt jön a kapus szerepköre az ilyen stílusú csapatoknál: nekik ezeket az indításokat kell lesniük, és nem elég, hogy kijönnek rá, hanem próbáljanak meg a labda megjátszására törekedni, ezzel egy hatalmas kockázatot felvállalva, hogy akár félpályáról is gólt kaphatnak – mint ter Stegen az AS Roma elleni BL mérközésen – vagy egy rossz megoldást követően az ellenfélnek csak az üres kapuba kell jutatnia a labdát – lásd Roger Milla gólja René Higiuta ellen vagy Victor Valdes rossz passza egy El Classico első percében.
René Higuita jellengzetes elrontott csele, majd a labdavesztés utáni gólöröm Roger Millától
Hatalmas kockázatot vállalnak fel ebben a játékstílusban a kapusok, de ilyen esetekben, ha megnézzük a mérkőzéseket az esetek után, a kapusok nem hagytak fel egy ilyen hiba után sem azzal a felfogással, amivel kimentek a pályára. Johan Cruyff tekinthető az első olyan edzőnek, aki ezt várta el kapusaitól az Ajaxnál. Ha ilyen gólt lőttek nekik, mindig elmagyarázta az újságíróknak, szakértőknek, hogy hiába kapnak ilyen gólt, még így is sokkal jobban járnak, mintha a kapusuk nem helyezkedne kijjebb a kapujából. A köztudat nem véletlenül emlékszik ezekre a gólokra: ritkán fordulnak elő, és a vezetőedzők bevállalják ezt a kockázatot azért, hogy sokkal több labdát tudjanak szerezni az ellenfél térfelén.
Ahogy már az első bejegyzésben is írtam, nem elég az a tény, hogy a csapat előtted ilyen stílusban játszik, nem elég az, hogy megvannak a képességeid, az ilyen játék szituációkban a kapusnak nem csak el kell táraznia a vakvlágba a labdát, hanem egyből támadásba kell dobnia övéit. Ha kell, rövidebb távolságra, ha kell, nagyobb távolságra is hajszál pontos labdákkal kell megjátszaniuk társukat. Ehhez természetesen egy olyan kapus szükséges, aki mindkét lábbal higgadtan képes megoldani a nehezebbnél nehezebb helyzeteket.
Victor Valdes irányít
A kapusstílusi jegyeken, a játékintelligencián, a labda ügyességen és a csapat stílusán kívül még egy dolgot emelnék ki, amely befolyásolja a hatékonyságot: ez a koncentráció. Alapesetben is igen fontos az, hogy a kapus számítson a legváratlanabb szituációkra, de ennél a helyezkedésnél már az ellenfél térfelének közepén is számíthatsz egy védők mögé belőtt labdára. Ha figyelmed már egy adott pillanatban is máshova fókuszál, abban a pillanatban bajban vagy. Már tizedmásodperceket buktál, és ha még tovább gondolkozol, hogy ki kell-e jönnöd vagy sem, akkor már csak az ellenfél játékosán múlik, mennyire képzett játékos, és mennyire tudja eltalálni a kaput.
Összegzésként egy-két gondolatot szeretnék megosztani veletek. Ahhoz, hogy ez a kapusstílus létrejöhessen, több tényezőre is szükség van, amely nem minden kapusban van meg – például Robert Enke se tudott alkalmazkodni ezekhez a dolgokhoz, amit a barcelonai időszakában elvártak. Minden tényezőre szükség van: a jövő kapusstílusa úton kell haladni, mindkét lábbal technikásnak kell lenni, koncentrálni kell minden egyes pillanatban, magas játékintelligenciával kell rendelkezned, mentálisan is fel kell dolgoznod az olyan gólt, amit akkor kapsz, amikor kintebb helyezkedsz, illetve kell egy olyan csapat is, aki alkalmazza a totális letámadást. Amennyiben valamelyik tényező nincs meg, nem működik annyira hatékonyan, mint ahogy alapesetben működne. A másik gondolatom az az, hogy még ha néha nagyképűnek tűnik az, amit Neuer vagy más kapus csinál, az egy döntés, ami azt a célt szolgálja, hogy a lehető leggyorsabban hozzá támadásba csapatát. Hogy ez mennyire is hatékony stratégia mind egy csapat, mind egy kapus számára? Azt rátok, olvasókra, a szakértőkre, illetve a nap embereire bízom. Továbbra is meg lesz a véleményetek Neuerről, a stílusáról, a hibáiról. Egyet azért elárulok: ha minden tényező adott ahhoz, hogy egy csapat, egy kapus ilyen stílusban játszon/védjen, én nem haboznék a döntésben.
Hamarosan a blogon elindul a “Kapusokat kérdezek” rovat, ahol különböző nemű, pályán védő kapusokkal készítek rövid kis interjúkat.
Köszönöm a figyelmet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: