Sziasztok!
Kapusok egy csapatban
Egy olyan témáról fogok most írni, ami napjaink focijának köszönhetően egy hatalmas változáson esik át. Ez a téma a “Küzdelem az 1-es mezért” címre hallgat. Régebben tényleg arról volt szó, hogy a kapusok között egy úgynevezett “harc” alakult ki azért, ki az első számú kapus, aki hétről-hétre védi csapata kapuját, és ki az a cerberus, aki akkor kerül a reflektorfény középpontjába, amikor kollégája rossz teljesítményt produkál, kiállítják, netán összeszed egy sérülést/betegséget. Ennek a sikerességéhez kellettek olyan tényezők is például, hogy a kapusok remek összhangba kerüljenek, amelynek következtében egészséges rivalizálás alakulhatott ki. Mára, a modern labdarúgás idejére ez megváltozott profi szinten, viszont amatőr- és utánpótlás szinten még a mai napig is sok helyen felfedezhető ez a jelenség. Hogyan működik ez a profiknál és hogyan az amatőröknél? Hogyan működik ez olyan utánpótlás egyesületeknél, ahol folyamatos versenyeztetés van és hogyan működik ez olyanoknál, ahol kevesebb esemény van egy idényben? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszokat adni.
Az első csoport, akiket megvizsgálok, azok az utánpótlás kapusok. A legfontosabb tényező, amely befolyásolhatja a kapusok mérkőzésterhelését, az az események sokasága/hiánya. Nem mindegy az, hogy kéthetente van egy mérkőzése a csapatnak – gondolok itt a kéthetente zajló Bozsik Grassroots fesztiválokra, ahol különböző szintű csapatok is összemérik a tudásukat -, vagy éppenséggel hetente egy vagy kettő mérkőzéssel kell szembe nézni. Előbbi helyzet nem igazán szolgálja a fejlődést teljes mértékben a gyerekeknél a véleményem szerint – gyakran ezek az egyesületek felkészülési mérkőzésekkel próbálják kiegyensúlyozni ezt a hiányt. A magasabban jegyzett nevelőegyesületek – Fradi, MTK, Vasas Kubala Akadémia és még sorolhatnám őket – folyamatosan versenyeztetik korosztályos csapataikat akár idősebb korosztályok, akár saját korosztályuk legjobb csapataik ellen. Itt szokott az előfordulni, hogy egy csapaton belül több kapus versenyez egymással. Az, hogy ki véd, “általában” a tudás határozza meg – nem véletlen van az általában szó idézőjelek között, de erről majd kicsit később -, de gyakran az adott forma is szerepet játszik az edzők döntésében. Kettőnél több kapus esetén előszeretettel alkalmazzák a rotációt – folyamatosan változik a kaput védő, a cserekapus, illetve a pihenő kapus szerepe -, de ehhez viszont közel azonos képességű, stílusú kapusokra van szükség.
Amatőr kapus munkában
Felnőtt korhoz közeledve kezd jobban különválni a profizmus és az amatőr szint. Először az utóbbit veszem górcső alá. Amatőr szinten be kell látni azt a tényt, hogy nagyon ritka esetekben fordul elő az, hogy teljesítmény és/vagy tudás alapján döntik el a kapusok sorsát. Sokkal nagyobb szerepet játszik az ismerettség, ha valakinek a legjobb haverja vagy, esetleg a családtagja valamelyik csapaton belül tartózkodó személynek – a bizalom szó alapesetben is kulcsfontosságú, de az előbb leírtak miatt mégnagyobb szerepet ölt. Nem egyszer láttam – és tapasztaltam – ilyenre példát. Annak a másik kapusnak piszok nehéz dolga van, de ne feledjük azt, hogy nem lehetetlen a helyzete. Az amatőr foci szépségéhez tartozik az a dolog, hogy a többség munka mellett űzi, így az is meg tudja változtatni a kapusok közötti sorrendet – és akkor a sérülésekről nem is beszélve. Tehát a megfelelő hozzáállással, edzésmunkával, s nem kicsi szerencsével az addig száműzött kapusból akár első számú hálóőr lehet.
Ter Stegen és Bravo párosa védi az FC Barcelona kapuját
Profibb szinten – a több porondon való részvétel miatt – hasonló képességű kapusokat találunk. Az is előfordul, hogy a szerepeket is megadják a kapusok, ki véd a bajnokságban, ki véd a kupában. Példának itt fellhoznám nemzetközi mezőnyből az FC Barcelona csapatát, ahol Claudio Bravo védi a bajnoki mérkőzéseket, Marc-André Ter Stegen pedig a Spanyol Kupában illetve a Bajnokok Ligájában jut lehetőséghez. Hazai viszonylatban pedig egy jó példa a Ferencváros csapata, ahol Dibusz Dénes véd a bajnokságban és a fontosabb Magyar Kupa találkozókon, míg Jova Levente a Magyar- és Ligakupa mérkőzéseken őrzi csapata kapuját. A példákat nézve jól kivehető az, hogy mindkét kapus megkapja a megfelelő terhelést, így ha bármi történne az első számú kapussal – eltiltás vagy sérülés -, akkor a mások nem kihűlt állapotban kényszerül helyt állni.
A bejegyzés közben már megemlítettem, miként működik az utánpótlásban a kapusok versenyeztetése, viszont ott van egy tényező, amelyről kénytelek vagyok említést tenni akármennyire is negatív. Ez az úgynevezett korrupció, amellyel gyerekkoromban is találkoztam – és beárnyékolta későbbi pályafutásomat -, arról nem beszélve, hogy a mai napig jelen van a honi utánpótlás nevelésben. Sok helyen nem a tudás, az akarat, a teljesítmény vagy az alázat számít, hanem olyan dolgok, mint például anyuci, apuci befolyásoltsága, pénztárcájának vastagsága, ismeretsége. Ezek igenis hátráltatják a tehetséges kapusok fejlődését, s amíg nem tűnik el végleg, addig nagyobb eséllyel fognak a süllyesztőben végezni sokkal többre hivatott kapusok.
A mai témakifejtésemmel megpróbáltam bejárni az összes elképzelhető ranglétrát, amely előfordulhat napjainkban, kezdve az utánpótlással, áthaladva az amatőr szinten, egészen a profi labdarúgásig, érintve olykor nehézségeket, szomorú dolgokat, megoldásokat. A legfontosabb dolog talán az ebben a küzdelemben, hogy ne essen át olyan fázisba, ahol a csapaton belüli morált bomlaszhatja. Itt jön szóba az edző/elnök, aki – teljesen mindegy, hogy tisztességes vagy tisztességtelen módon, de – kordában tudja tartani a harcot. Fel kell mérni, hogy mi segíti és mi hátráltatja a csapat érdekeit.
Köszönöm a figyelmet!
A labda legyen veletek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: