A kapu másik oldalán

A kapu másik oldalán

“Miért lettél kapusedző? Nem furcsa számodra, hogy egyik pillanatban a kapuban, a következőben pedig a kapu másik oldalán állsz, segítve a fiatal kapusok fejlődését?”

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáznak szülők, csapattársak, edző- és kapuskollégák. Anno, amikor elkezdtem pályafutásomat kapusként, tudtam, egy napon én is kapusokkal fogok foglalkozni. Később a poszt iránti szeretetem, szenvedélyem, alázatom, elhivatottságom miatt nem is maradt bennem kérdés a jövőbeli tervemmel kapcsolatban. Ahogyan maga a kapusság, úgy a kapusokkal való foglalkozás is egy hihetetlenül komplex feladat. Nem elég, hogy a szakma csínját-bínját kell ismerni, hanem saját tapasztalatokat átadva kell törekedni a fiatalok fejlesztésére. A Kapus szemmel blog bemutatja a kapusedzői világot, amely leginkább a háttérben folyik, a kapu másik oldalán.

Az első fontos dolog edzői pályafutásunk elején az út meghatározása. Meg kell fogalmazni azt az irányt, amely mentén haladva fogjuk képezni a jövő kapusait. Az én filozófiám összetett: a kapustechnikai elemek magas szintű ismerete mellett proaktív kapusokat képzek úgy, hogy az adott elemeket mérkőzéshelyzetekbe helyezem. Miért gondolom azt, hogy ez az ideális út? A felgyorsuló játéknak köszönhetően a modern kapusoknak minden helyzetben számítaniuk kell a legváratlanabb szituációkra, amelyekre csak az előbb említett elképzeléssel tudnak felkészülni.

A filozófia megtalálása után jön a feladatok összegyűjtése. Manapság szinte mindenfajta edzést, edzéstervet megtalálhatunk az interneten, ha jól keresünk – igaz, magyar nyelvű forrásból nagyon kevés van, így nem árt, ha valamilyen idegen nyelven tudunk. Az igazsághoz viszont hozzátartozik az, hogy nem mindegy, melyik feladatot miként alkalmazzuk. Ha találunk egy koordinációt fejlesztő gyakorlatsort, nem biztos, hogy megfelelő lesz a beadások gyakorlására. A másik fontos dolog a feladatok összegyűjtése közben, hogy mennyire összetett a feladat maga. Célszerű részletekre bontani azt, mielőtt belevágnánk a közepébe. A legjobb az, ha ezek a részletek egymásra épülnek, így sokkal könnyebben eljuthatunk a teljes feladathoz. Az minden esetben elmondható, hogy egy elhivatott, munkájára adó kapusedző folyamatosan fejleszti magát, nem áll meg egy pillanatra sem, keresi azokat a dolgokat, amiket beleépíthet elképzelésébe. Nap mint nap nézi az edzéseket, vagy ha teheti, felveszi saját edzéseit, visszanézi, kielemzi saját magát visszaigazolásként, kielemzi kapusait az apróságokon való javítások miatt.

Sokan mondják, hogy a legjobb edzők nem csupán pedagógusok, vezetők, hanem pszichológusok is egyben. Nem mindegy, miként közelítünk egy olyan játékoshoz, aki önbizalomhiányban szenved, vagy egy olyanhoz, aki többet gondol magáról annál, ami. Mindketten maradnak a saját komfortzónájukban, csak más-más okokból. Előbbi leginkább a hibázástól való félelme miatt, utóbbi meg éppen a saját egoizmusát nem akarja lerombolni. Ha hozzávesszük azt a lehetőséget, hogy ez a két kapus egy korosztályban, egy csapatban van, akkor még inkább nehéz megtalálni az ideális egyensúlyt arra nézve, hogy mindketten kimozduljanak „kis világukból”. Edzőként párszor előfordulhat ilyen helyzet, amelyre a megfelelő pszichológiai ismeretek nélkül szinte esélytelen megoldást találni.

Egy kapusedző munkájának eredménye nem attól függ – utánpótlás kapusokat nézve -, hogy mennyi tornán lettek legjobb kapusként díjazva, vagy mennyi hibát követtek el egy mérkőzésen. Ilyenkor vetődik fel a kérdés: miként definiáljuk az „eredmény” szót? Az számít eredménynek, hogy mennyi kupát nyerünk/hibát vétünk, vagy kapusaink folyamatosan fejlődni tudnak, mint kapus és gyerek? Én egyértelműen a második opció mellett vagyok, és eszerint értékelem teljesítményüket. Kezdő kapusok szülei sokszor megkérdezik tőlünk:

„Látsz fantáziát a gyerekben? Lesz belőle focista?”

Ezt azért nagyon nehéz elsőre megítélni, de abból se vonhatunk le messzemenő következtetéseket, ha hálóőrünk éppen nagyon jó formában véd. Gyerekkorban gyakoriak a hullámvölgyek, így lehet ugyan, hogy egyszer jól véd, egyszer pedig nem. Ritka esetekben elfordulhat, hogy hosszabb ideig is képes megőrizni jó formáját az „ifjú párduc”, de ez amilyen kedvező, olyan veszélyes is lehet pszichológiailag nézve – az erre vonatkozó bejegyzésemet megtalálhatjátok itt. Az viszont idevág, hogy ki miként könyveli el a történteket. Ha egy edző és egy szülő más-más véleményen vannak, sokszor a gyerek a szülőre fog hallgatni – az edző megpróbálja reálisan látni a játékost, viszont a szülő szerint mindenki béna, csak az ő gyereke tud focizni. Ilyen esetben nem csak az a probléma áll fent, hogy a gyerek irreálisan láthatja saját magát, vagy a túl sok információ miatt besokall, hanem az edző is veszíthet hitelességéből.

Ha már a hitelességet felhoztam, ezzel kapcsolatban is vannak gondolataim, amelyet szeretnék megosztani. A mérkőzéshelyzetben való gondolkodással tudja egy edző jól bizonyítani hitelességét, hiszen egy ilyen szemléletű edző ritkán – vagy szinte sohase – mond/állít olyan dolgokat, amellyel tanítványa ne találkozna akár egy edzésen, vagy mérkőzésen. Mivel 10-11 éves korban kezd kialakulni a logikai gondolkodás – ugyan ez még kezdetlegesen működik -, ezért kapusunk össze fogja kapcsolni az edzői szavait, tanításait azzal, amit ő tapasztal a mérkőzésen. A másik hasznos dolog egy edző számára, ha képes bemutatni a gyakorlatokat, labdafogásokat kapusainak. Ez azért jó, mert az emberi agy sokkal jobban megjegyzi a látottakat, így könnyebben meg tudja tanulni egy kapus az adott technikai elemet, mintha csak el lenne magyarázva neki.

Mitől is másabb egy kapusedzői pozíció egy egyesületen belül? Manapság vezetőedző bárkiből lehet, aki ért valamennyire a labdarúgáshoz. Az egyik legjobb példa arra, hogy valakinek nem volt olyan komoly karrierje labdarúgóként, de edzőként zseniális, az Mourinho. A kapusedzőknél ez picit másképp működik. Legtöbben hosszú éveket, évtizedeket töltöttek el a ketrec védelmezőjeként, majd álltak át a kapu másik oldalára, akár pályafutásuk végén, akár már korábban – azért kivételek itt is vannak, hiszen Christophe Lollichon nem volt kiváló kapus, mégis az egyik legjobb kapusedző a világon. Az mindenesetre biztos: egy kapusedzőt nagyon ritkán küldenek el egy csapattól – csak olyan esetekben van váltás, ha az új edző ragaszkodik kapusedzőjéhez. Ahogy maga a kapusposzt, úgy a kapusedző is egy bizalmi pozíció, ahol ha megbíznak benned, akár életed végéig is egy egyesületet szolgálhatsz. Ha elveszítik a bizalmukat veled szemben, ritka esetben, de nézhetsz magadnak új csapatot, hol a kapu másik oldalán állva készítsd fel a jövő kapusait.