Történelmi utazás a proaktív stílus útján – Bevezetés

Történelmi utazás a proaktív stílus útján

Henry Rennie, Plattkó Ferenc, Szabó Antal, Grosics Gyula, Victor Valdes, Hugo Gatti, Jorge Campos, Rogerio Ceni, Manuel Neuer. Mi a közös vonás ezekben a kapusokban annak ellenére, hogy közel 100 éves periódust ölelünk fel velük? Ez az összekötő kapocs a védési stílusuk. Egy nevezetes stílus jellemző az általam felsorolt összes kapusra, amit a szakértők elneveztek proaktív kapusstílusnak. Ezt a hangzatos kifejezést a legtöbb szakértő, szurkoló, játékos, szülő hallotta már, aki a labdarúgásban megfordult, aminek köszönhetően pedig valamilyen vélemény kialakult az adott személyben, amikor meghallja ezt a gondolatot. Sokan azonban nem is tudják pontosan, hogy mit jelképez ez a stílus, illetve miként alakult ki ez a fajta eszme az évtizedek során. Ezért jött létre a “Történelmi utazás a proaktív stílus útján” sorozat, hogy mindenki poharába tiszta vizet öntsön, elmagyarázza, részletezze, elemezze, bemutassa ezt a stílust minden kedves olvasónak!

A több részes történelmi áttekintés első részében meghatározom a “proaktív kapusstílust”, mint fogalmat, bemutatom, milyen adottságokkal, technikai tudással kell rendelkeznie egy ilyen stílust képviselő kapusnak, érvelek mellette és ellene is, majd a legvégén elárulom a legnagyobb titkot, hogy igazából melyik az a tényező, amelyik leginkább befolyásolja ezt a kapusstílust. Lássunk is hozzá!

A tisztán látás végett az első legfontosabb teendő a fogalmat elmagyarázni. Mit is jelent igazából a proaktív kapusstílus? Hogyan lehetne a legjobban leírni ezt a tevékenységet? Mint minden összetettebb dolognál, érdemes részekre szedni, majd a végén ezen részek segítségével összerakni a kirakót. Kezdjük a “stílus” szóval. Amikor stílusról beszélünk, akkor mindenkinek megvan, hogy mit takarhat maga a szó, de nem igazán tudjuk megfogalmazni. A magyar labdarúgásban korábban meg volt fogalmazva, mit jelent a stílus, mint fogalom, ám ezt hosszú évekig elfelejtettük. Ferenczi Attila tradíciókutató volt az első, aki visszahozta a köztudatba a stílus fogalmi meghatározását. Ahogy ő mondja: “A stílus a játék képi megjelenítődése a pályán, ahogyan gondolkozom a játékról. A kapusok esetében, ahogyan a kapus gondolkodik a játékról. A stílusnak vannak formai és tartalmi jellemzői. Formai jellemzők alatt a legtöbbet alkalmazott technikára gondolunk, tartalmi jellemzők alatt pedig hogy milyen benyomást kelt bennünk – magabiztos, határozott, irányító stb -, mit reprezentál.”. Stílusa mindennek van, legyen szó akár sportról, akár öltözködésről vagy akár nemzetek kultúrájáról.

A következő szó, amit meg kell fejteni az a kapus. Természetesen nagyon viccesen hangzik, hogy egy kapusokkal foglalkozó blog portálon meg kell fogalmaznom, hogy mit is jelent a kapus, mint pozíció, mivel ha nem tudná a kedves olvasó, akkor nem is itt lenne ezen az oldalon, de a teljesség kedvéért összefoglalom mégis. A kapus poszt egy olyan pozíció a labdarúgásban, ahol az adott játékos kézzel megjátszhatja a labdát a játéktéren belül egy megszabott területen belül.

Már csak egy részletet kell tisztázni, hogy az egészet tudjuk értelmezni, ez pedig a “proaktív” kifejezés. Az idegen szavak gyűjteménye így jellemzi: “előrelátóan cselekvő; felelősségteljes, önmagáért felelősséget vállaló; automatikusan végbemenő; kérés nélkül lezajló.” A sportban leginkább az előrelátóan cselekvő meghatározás a legmegfelelőbb.

Az utolsó részlet is meg van, így nézzük egységben, mit takar a “proaktív kapusstílus” kifejezés: egy olyan gondolkodás a labdarúgásban, ahol a kapus előrelátóan cselekszik annak érdekében, hogy csapatát megmentse a kapott góltól vagy a közvetlen veszélytől. Ezt legtöbbször úgy teszik meg, hogy messze a kapujuktól kifutva mezőnyjátékos módjára akadályozza meg az ellenfelet. Nem véletlenül nevezik őket “negyedik vagy ötödik hátvédnek”.

Ilyenkor jön a kérdés, hogy milyen kapusoknak érdemes ezt a filozófiát követnie. Valamilyen szinten minden kapus képes lehet ezt a stílust képviselni, ha a megfelelő képzést kapja. A megfelelő képzési módszer pedig a mérkőzés helyzetekben való gondolkodás, amelynek segítségével folyamatosan fog fejlődni az adott kapus játékintelligenciája, ezáltal jobban át fogja látni az adott játékhelyzetet, és könnyebben tud majd előrelátóan cselekedni. Technikai szempontokat nézve pedig az ilyen stílusú kapusnak tudnia kell mindkét lábbal játékba avatkoznia, pontosan megjátszania a labdákat, illetve a támadásindítást nézve a lehető legjobb megoldást válassza. Ezen stílusban védő kapusok kihasználják erényeiket, és azokat próbálják meg hangsúlyozni ebben a védési felfogásban.

Ha már az erényeknél tartunk, akkor ideje megemlíteni azokat a tényezőket, amik a proaktív kapusstílus mellett szólnak. Az egyik ilyen szembetűnő érv a stílus mellett a lábbal való játékkal köthető össze: ezek a kapusok képesek lehetnének az összes pozícióban játszani. Miért gondolom így? Az ilyen stílusban védő kapusnál arra törekednek az edzők, hogy ne rúgják el a labdát a vakvilágba, hanem szinte minden helyzetben törekedjenek a labda pontos megjátszására, ha kell, akkor csellel, passzal, vagy egy 60 méteres pontos indítással oldják meg az adott játékhelyzetet. A következő érv az intelligencia. Az előrelátó gondolkodásnak köszönhetően ezek a kapus sokkal jobban átlátják a csapatuk játékát, könnyebben észreveszik az árulkodó jeleket, ami miatt a megfelelő helyezkedéssel megakadályozhatják az ellenfél támadását, arról nem is beszélve, hogy az ilyen kapusoknak végig kell tudnia koncentrálnia a 90 perces mérkőzést, tehát fizikailag is jó állapotban kell lenniük.

A pro oldal után nézzük a kontra oldalt is, nehogy szó érje a ház elejét. Az egyik leglátványosabb negatívuma ennek a stílusnak a hibákból születő látványos gólok. Aki ilyen stílusban véd, kockázatot vállal, mert ha hibázik, akkor az esetek nagy részében egy örökre az emlékezetbe égetett pillanatot okoz a szurkolóknak, és sose fogják feledni azt a pillanatot. Az ilyen pillanatok közé tartozik a kijjebb helyezkedésből fakadó gólok, mint például Marc-André Ter Stegen bekapott gólja az AS Roma ellen, amikor a félpályáról lőtték át a feje felett a labdát. A másik ilyen hibázási faktor az pont a lábbal való játékból fakad. Az ilyen stílusban védő kapusok lábbal nagyon jók, erről említést tettem korábban. Viszont amiért negatív lehet a lábbal való játék az az, amikor egy kapus túlvállalja magát, vagy egy adott esetben csak az az alternatíva van a fejében és meg akarja játszani a labdát, és becsúszik egy rossz átvétel – Victor Valdes a Manchester United elleni bajnoki mérkőzés utolsó percében -, vagy egy rossz passz – például Manuel Neuer megmozdulása a Mönchengladbach elleni mérkőzésen, amiből gólt is kapott  (a videóban 2:47-től van az az eset)- esetleg leszerelik, ahogyan Roger Milla leszerelte René Higuitát a Kolumbia – Kamerun 1990-es VB mérkőzésen. Ezeket a kockázatokat vállalnia kell a kapusnak, és a stílusukból fakadó hibájukon túl kell lépniük, és nem szabad feladniuk saját filozófiájukat.

A bejegyzés vége felé visszatérek arra a kérdésre, ami döntően hathat az egész kapusstílusra: melyik az a tényező, amelyik befolyásolja a proaktív stílust? A válasz pedig nagyon egyszerű: a csapat játékstílusa, ahogyan az edző, vagy a klub gondolkodik a labdarúgásról. Az egyik ilyen alapigazság – axióma – is ebből ered: “A kapus játékstílusát a csapat játékstílusa határozza meg.” (Bicskei Bertalan). Lefordítva ez annyit jelent, hogy ha a csapat egy adott felfogás szerint játszik, akkor a kapusnak annak megfelelő stílusban fog védeni. Ha egy magasan feltolt védelemmel operáló, kombinatív focit játszó csapatod van, akkor nem fogsz mögötte egy olyan kapust látni, aki nem meri a büntető területet elhagyni, és ez fordítva is igaz, ha a csapatod a kontra játékra van beállítva, akkor nem fogsz olyan kapust látni mögötte, aki akár a 16-oson kívül is szerel, mert a védelem hátrébb helyezkedik a megszokottnál. És hogy ez mennyire igaz, arra a legnagyobb példa Grosics Gyula, akiről Jonathan Wilson Kívülálló című könyvében első számú proaktív kapusként számol be. A legendás Aranycsapat, illetve a Dorog kapujában proaktív stílusban védett, viszont ahogy elkerült Tatabányára, egy visszavontabb védelem mögé került, így neki fel kellett hagynia proaktív stílussal járó helyezkedéssel, előrelátó gondolkodással. Ennek köszönhetően egy konzervatívabban védő kapus vált belőle pályafutása vége felé.

Zárszóként pedig elmesélem, hogy miért döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a sorozatot. Jonathan Wilson – Kívülállók című könyve az egyik legkomolyabb kapusokkal foglalkozó szakirodalom, amivel valaha is találkoztam. Ő kutatómunkái alapján arra a következtetésre jutott, hogy Grosics volt az első proaktív kapus a labdarúgás történetében, amiben tévedett véleményem szerint. Miért gondolom azt, hogy tévedett? Grosics könyveiben – Így láttam a kapuból és Kapusiskola – hangoztatta, hogy az ő idejükben nem volt klasszikus értelembe vett kapusedzés, próbálták jobbára elődjeiket utánozni. Ebből kifolyólag a logikát követve be kell látni: Grosics Gyula előtt is voltak már proaktív kapusok, akikről Jonathan Wilson nem tett említést. Miután egy komolyabb kutatómunka árán sikerült összehoznom egy bejegyzést, ahol már megállapítottam, hogy a proaktív kapusstílus lényegében a magyar kapusoktól ered, és ez a tradícionális magyar kapusstílus, így szívügyemnek éreztem, hogy alaposabban belevetem magam a proaktív kapusstílusba, annak múltját feltárom, amennyire forrásaim, energiaraktárom engedi. Így született meg a Történelmi utazás a proaktív stílus útján című sorozat.

A bevezető rész után ténylegesen megkezdjük utunkat, és visszamegyünk az 1890-es évekig, ahonnan kezdetlegesen, de megindult egy folyamat, aminek köszönhetően ma láthatunk például egy Manuel Neuert is védeni. Repülőjegy, időgép nem kell, viszont lelkesedés, tanulási és érdeklődési vágy kell ahhoz, hogy velem tarts a magyar nyelvű kapusokkal foglalkozó szakirodalmakat tekintve talán az egyik legkomolyabb kutatómunkájában.

Ne feledjétek, minden vasárnap YouTube élő adással jelentkezem 20:30 és 20:45 közötti kezdéssel a Détári István – Kapus Szemmel Blog csatornán!

Addig is… A labda legyen veletek!