Ahogy már megszokhattátok, eltelt egy félszezon a magyar legmagasabb osztályban, így jön a Kapus Szemmel Blog szezonértékelő elemzése a számok tükrében. Továbbra is van egy szabály, amin át kellett esnie az összes kapusnak, amit az egyik csapat miatt meg is kellett változtatni az előző félszezonokhoz képest. Miután a Balmazújvárosnál előfordult az a nemvárt fordulat, hogy a bajnokság 50%-át egyik kapusuk se érte el, így minden csapatból a legtöbbet pályán töltött kapusát vettem figyelembe – a balmazújvárosi csapatnál Horváth Lászlóra esett így a választás.
A szabályon kívül történt változás a szempontokban is: egy új szempont is bekerült az értékelésbe, ez pedig a „leghosszabb kapott gól nélküli sorozat”. Ennek köszönhetően az alábbi szempontok alapján történt az értékelés: Játékperc, Kapott gólok száma, Védési hatékonyság százalékban, Kapott gól nélküli mérkőzések száma, Leghosszabb kapott gól nélküli sorozat, A mérkőzések hány százalékában nem kapott gólt, Hány percenként kap gólt illetve Hány lövésenként kap gólt.
A pontozási rendszerről is ejtek egy-két szót. Az adott szempont legrosszabbja 1 pontot, míg a legjobbja 12 pontot tehet „zsebre”. Ha két kapus azonos értékekkel rendelkezik, akkor az alábbi módon történik a pontosztás: ha az első helyen 2 személy is van, akkor ők 12-12 pontot kapnak, míg a harmadik csak 10-et, hiszen ő lett a harmadik. Több szempontnál is előfordult ez a helyzet, így a lehető legreálisabb módon kapták a kapusok a pontokat.
A résztvevők:
Nagy Sándor (DVSC), Antal Botond (DVTK), Király Gábor (Swietelsky Haladás), Verpecz István (Paksi FC), Kovácsik Ádám (Videoton FC), Gróf Dávid (Budapest Honvéd FC), Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Filip Pajovic (Újpest FC), Lubos Kamenar (Vasas FC), Tomas Tujvel (Mezőkövesd-Zsóry FC), Horváth László (Balmaz Kamilla Gyógyfürdő) és Hegedűs Lajos (Puskás Akadémia FC).
Első szempont: Játékperc
A pályán eltöltött idők alapján kapták a kapusok a pontokat. Sem a félidei, sem a mérkőzés végi hosszabbítás nem került bele a játékpercekbe! Ha a kapust lecserélték, természetesen az belekerült a számításba. Az alábbi ábrán látható, hogy ki mennyi percet töltött el a pályán, ezáltal ki mennyi pontot érdemelt meg.
1. szempont: Játékperc
Ez volt az a szempont, ami az egyik legnagyobb gondot okozta mind a pontozást, mind pedig magát a részvételt illetően. Ahogy látni lehet, Horváth László a 16/17 tavaszi vagy őszi értékelést nézve nem fért volna be, hiszen a balmazújvárosi egylet mindhárom kapusát kénytelen volt bevetni sérülések illetve egyéb okok miatt, ennek is köszönhetően kapta ő a legkevesebb pontot, és emiatt volt az, hogy át kellett alakítani az eddigi szabályokat. Azt is meg merem kockáztatni, hogy még nem fordult olyan elő a közelmúltban egyetlen egy magyar élvonalbeli csapatnál, hogy mind a három első csapathoz tartozó kapus bemutatkozott az első félszezon alatt.
Második szempont: Kapott gólok száma
Ahogy az elmúlt elemzések alkalmával is említettem, ez az a szempont, ami a legtöbb laikust érdekli, mondván: az a legjobb kapus, aki alig kap gólt. A labdarúgásban jártas emberek persze tudják, hogy a kapott gólok száma nem feltétlen csak a kapuson múlik, sokkal inkább a csapat védekezésén. Ettől függetlenül nem létezik a világon olyan kapusértékelés, amelyiknél ez a szempont nincs benne, ezért én se fogom most elkezdeni ezt a tendenciát. Nézzük meg, ki mennyi ponttal lett gazdagabb, és lássuk a második szempont után a tabellát.
2. szempont: Kapott gólok száma
Az állás a 2. szempont után
Horváth László annak köszönhetően, hogy a legkevesebb játékperccel rendelkezik a 12 kapusból, megszerezte a maximális 12 pontot. Ha valaki számára csak ez a statisztikai szempont létezik, akkor a balmazújvárosi kapus lett az ősz legjobbja. Nálam még van 6 szempont, és mind a 8 szempont által kapott pontok összesítve számítanak, így folytassuk is tovább az elemzést.
Harmadik szempont: védési hatékonyság százalékban
A védési hatékonyságot egy nagyon egyszerű képlettel lehet kiszámolni. A védések számát elosztjuk az összes kaput eltaláló lövéssel, majd megszorozzuk 100-zal. Talán ez a mutató ábrázolja az egyik legjobban, hogy melyik kapus milyen is volt a bajnokságban. Jónéhány sportágban egy nagyon fontos statisztikai mutatónak számít, így nálam se maradhatott ki az elemzésből.
3. szempont: Védési hatékonyság százalékban
Az állás a 3. szempont után
Tujvel előkelő helyezését lehet az egyik pozitív meglepetés a harmadik szempontnál. Ha csak a kaput eltaláló lövések számát néznénk, akkor Lubos Kamenar lenne az első, aki a 19 mérkőzés alatt 112 lövéssel találkozott, ami 5,89 lövés mérkőzésenként – nem sok kapott gól is ennek a számlájára írható. Következzen a negyedik szempont, amely megint egy kedvenc szempont a laikusok számára.
Negyedik szempont: kapott gól nélküli mérkőzések száma
„Ha nem kapunk gólt, az 1 pont már megvan” örökigazságot nem kell senkinek se megmagyarázni, én azonban a magyar bajnokságban nem tulajdonítanék annyira nagy jelentőséget. Miért gondolhatom így? Volt olyan „nullás mérkőzése” egy-két kapusnak, amikor otthon több lövést kapott a saját gyerekétől, mint amennyit a legmagasabb osztályban játszó ellenfelétől – igen, előfordult 0 és 1 kaput eltaláló lövéses 0 kapott gólos mérkőzés ebben az őszi etapban. Természetesen több esetben volt olyan, amikor a kapusnak ténylegesen is meg kellett küzdenie a makulátlanságért, ezért ezt a szempontot is megvizsgáltam.
4. szempont: Kapott gól nélküli meccsek száma
Az állás a 4. szempont után
Lubos Kamenar a sok lövés ellenére hozott össze 5 makulátlan mérkőzést, ami mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, pláne annak az információnak a tudatában, amit az előbb leírtam a harmadik szempontnál. A látottak alapján nem számít akkora meglepetésnek, viszont így látva Tujvelnél a 0 meccs feliratot, elgondolkodtató, pláne úgy, hogy Dombó Dávidnak a 4 mérkőzése alatt több kapott gól nélküli mérkőzése volt, mint neki.
Ötödik szempont: leghosszabb kapott gól nélküli sorozat
Ez az egyik új szempont, ami eddig nem kapott szerepet az elmúlt értékelésekben. Elsőre szkeptikusan álltam hozzá, hogy tényleg fontos ez a szempont egy ilyen értékelésben vagy csak egy felesleges rész. Élvezet volt számolgatni azt, hogy az őszi szezonban kinek volt a leghosszabb kapott gól nélküli sorozata, és természetesen voltak meglepetések is – megjegyzés: természetesen a hosszabbítások nem számítottak bele, kivéve a hosszabbításban kapott gólnál, minden más esetben 45 percig tartottak a félidők.
5. szempont: Leghosszabb kapott gól nélküli sorozat
Az állás az 5. szempont után
Talán az egyik meglepetés Dibusz Dénes harmadik helyezése a kategóriában annak ellenére, hogy 8 mérkőzésen nem kapott gólt. Csak kettő kapusnak sikerült több, mint 270 percnél tovább húznia kapott gól nélkül, ami 3 mérkőzésnyi időnek felel meg.
Hatodik szempont: A mérkőzések hány százalékában nem kapott gólt
Az értékeket az alábbi módon számoltam ki: kapott gól nélküli mérkőzések száma osztva a mérkőzések számával, majd ezt az értéket szoroztam 100-zal. Lehet érvelni azzal, hogy nem sok értelme van ennek a szempontnak, viszont szerintem két kapus között igenis tud dönteni. Nem mindegy véleményem szerint az, hogy egy kapus 12 mérkőzés alatt vagy 18 mérkőzés alatt hoz össze 6 makulátlan mérkőzést.
6. szempont: A mérkőzések hány százalékában nem kapott gólt
Az állás a 6. szempont után
Tujvel értéke annak tudatában nem meglepő, hogy ősszel nem tudott összehozni kapott gól nélküli mérkőzést. Nagy Sándor második helye leginkább annak köszönhető, hogy egy mérkőzéssel kevesebben védett így ő 18 mérkőzés alatt hozta össze azt az 5 mérkőzést kapott gól nélkül, amit Kovácsik és Kamenar 19 alatt tett meg.
Hetedik szempont: Hány percenként kap gólt
Ez a mutató az egyik személyes kedvencem, természetesen nem azért, mert a rangsornak megfelelő értéket mutatja, vagy magába nézve meg tudja mutatni, ki a legjobb kapus. Aki szereti a számokat – hozzám hasonlóan -, annak érdekes csemegeként szolgál ez az érték.
7. szempont: hány percenként kap gólt
Az állás a 7. szempont után
Kamenar és Király mutatói szépen fogalmazva se mutatnak jól, hozzá kell tenni, hogy mindkét csapatnál néha előfordultak komoly hibák a védekezéssel, illetve kellett egy-két alkalommal a két kapus rosszabb pillanata is. A pozitív oldalt nézve Dibusz Dénes tudott 90 percnél hosszabb időt felmutatni. A tippmix szerelmeseinek nyelvére lefordítva ez csupán annyit tesz, hogy a legtöbb NB1-es mérkőzésen ajándéknak számít a „mindkét csapat lő gólt” esemény.
Nyolcadik szempont: Hány lövésenként kap gólt
Ez is egy nagyon érdekes mutató tud lenni annak számára, aki szereti a statisztikai adatok tengerében úszkálni. Nagy következtetést ebből a szempontból se lehet leszűrni, leginkább csak azzal kapcsolatban lehet, hogy egy kapus körülbelül mennyi lövéssel találkozik átlagban, ha felhasználjuk az előző szempont értékeit is segítségül.
8. szempont: Hány lövésenként kap gólt
Verpecz István mutatói nagyon siralmasak elsőre, azonban a korábbi debreceni kapust nem lehet egyértelműen felelőssé tenni ezért a mutatóért. Tujvel talán a nagy meglepetése ennek a szempontnak véleményem szerint, pedig sok gólt kapott, de ez leginkább a mérkőzéseken a kapura menő lövések száma miatt van, nem pedig azért, mert kritikán aluli kapus lenne.
Véget ért a 8 szempont egyenkénti bemutatása, mindenki láthatta, ki milyen értékeket hozott össze az adott kategóriában, mindenki láthatta, ki mennyi pontot kapott. Nem maradt más hátra, mint hogy kiderüljön, ki a Kapus Szemmel Blog kapusértékelője alapján az NB1 17/18-as őszi szezon legjobbja!
12. hely: Verpecz István (Paksi FC) – 31 pont
A szezont Molnár Péter kezdte, feltételezhető, hogy az eredmények alakulása miatt váltottak Verpeczre. Ő viszont nem tudott akkora plusz hozzáadni csapatához véleményem szerint, amiért az értékelésen előrébb tudjon kerülni. Nálam ő lett a legrosszabb „első számú kapus” az ősszel.
11. hely: Horváth László (Balmaz Kamilla Gyógyfürdő) – 33 pont
Ahogy már említettem, az ő esete volt talán a legérdekesebb. Ha információim nem csalnak, sérülés miatt kellett a balmaziaknak kapust cserélnie, így picit furának tűnhet, hogy az értékelés alapján csupán Verpecz Istvánt tudta megelőzni. A számok azonban mást mutatnak. Ha kivesszük az első két szempontot mindenkinél – miután azért lett ő első, mert a legkevesebb meccset játszotta a 12 kapus között -, akkor is ugyanezen a helyen szerepelne, így a számok alapján nem lehet vitatkozni az utolsó előtti helyezésével.
10. hely: Antal Botond (DVTK) – 37 pont
Nincsen minden rendben kapus poszton a diósgyőri csapatnál, pedig egy korábbi A-válogatott kapusedzője dolgozik a cerberusokkal. Sem Antal Botond, sem Ivan Rados nem tudja olyan szinten a csapatot szolgálni, mint ahogyan azt elvárná tőlük a saját szurkolóik. 10. helyezése reális jelen helyzetben, én azonban várok majd mindkét kapustól egy fejlődést, hiszen Andrusch József nem véletlenül dolgozott az ország legjobb kapusaival is.
9. hely: Király Gábor (Swietelsky Haladás) – 38 pont
Hát igen. A kapuslegenda korántsem tud olyan teljesítményt nyújtani stabilan, amiért a németeknél és az angoloknál is egyfajta legenda lett. Mind a mai napig képes extra teljesítményre, bemutatni olykor elképesztő bravúrokat, de képes serdülő szinten is nagy hibákat is véteni. Szerintetek eljött már Király végleges visszavonulásának ideje?
8. hely: Tomas Tujvel (Mezőkövesd-Zsóry FC – most már Videoton FC) – 40 pont
Tujvel 1 éve a bajnokság legjobb kapusának hoztam ki a számok alapján, utána megjárta a poklot, majd úgy nézett ki, kezd kimászni belőle, azonban az utolsó fordulókban lecserélték őt Dombó Dávidra, akivel azóta nem szerepel rosszul a csapat. Télen váltott és visszatért a Videoton csapatához ugyan, de nem valószínű, hogy Kovácsik Ádám helyén védeni fog a Videoton csapatában.
7. hely: Gróf Dávid (Budapest Honvéd FC) – 42 pont
A tavalyi bajnokcsapat kapusa nem így képzelte el nyári álmaiban ezt a félszezont. Teljesítménye olykor csapnivaló volt – elég csak Windecker József góljára gondolni -, viszont sokkal kevesebb mérkőzésen tudta megmutatni előző szezonban mutatott formáját. Helyezése a látottak alapján nem meglepő, és a számok is igazolják, hogy nem ez élete legjobb félszezonja.
6. hely: Hegedűs Lajos (Puskás Akadémia FC) – 51 pont
Danilovic kölcsönből visszaérkezett a felcsúti csapathoz, ennek köszönhetően Hegedűs Lajos csak a cserepadon találta magát. A bajnokság elején finoman szólva se talált magára egyik kapus se, azonban a lista 6. helyezettje korábban talált vissza a helyes útra, azóta pedig kirobbanthatatlan a magyar „Barcelona” kapujából, amelyet a magyar „Pep Guardiola” irányít.
5. hely: Lubos Kamenar (Vasas) – 52 pont
A legtöbb Vasas szurkoló felháborodva vette tudomásul, hogy nem Nagy Gerivel vágott neki a Vasas a következő szezonban, azonban a korábbi győri kapus bebizonyította, hogy még mindig jó kapus. Nem mondom azt, hogy nem hibázott párszor, azonban azt látni kell, hogy többször mentette meg a Vasas a brutális kiütéstől vagy hozott pontot, mint amennyit elbuktak miatta.
4. hely: Filip Pajovic (Újpest FC) – 65 pont
Balajcza távozásával kapust kellett igazolni a fővárosi 4. kerületben, és milyen jól is tették, hogy Pajovic kezébe nyújtottak szerződést. Védési stílusa felpezsdítette a magyar élvonalat. Annak ellenére, hogy a szögletzászló környékéről is gólt tudott kapni, talán az egyik legjobb kapusigazolásnak mondanám az ő szerződtetését.
3. hely: Kovácsik Ádám (Videoton FC) – 82 pont
Jönnek a dobogósok. A 3. helyre a fehérváriak hálóőre ért oda. A 16/17-es tavaszi idény legjobbja nem tudott annyira dominálni véleményem szerint, mint amikor első lett, amiben közrejátszhatott a korai szezonkezdés. Ennek ellenére is a magyar bajnokság legjobb kapusai között van. 2017 novemberében be is mutatkozott a felnőtt válogatottban is, bár talán a lehető legrosszabb mérkőzésen tette mindezt – Luxemburg – Magyarország 2-1. Betonbiztos helye van a fehérvári csapatnál, és az együtteshez érkező Tomas Tujvel se nagyon tudja kiszorítani őt tavaszra.
2. hely: Nagy Sándor (DVSC) – 83 pont
Nagy Sándor egy igazi sötétló volt mindenki számára. A szezon előtt nem tartottam valami sokra, hiszen a magyar kapustól megszokottól technikai repertoárhoz képest technikailag nézve sehol sincs. Egyszerű, néha már hasonlított arra, mintha egy lelkes srácot állítottak volna be a loki vezetői a kapuba. A szezon eleje katasztrofális volt, szinte mindenki le akarta váltani őt, azonban utólag jól tették, hogy nem változtattak. Nagy Sándor kivette a részét a DVSC őszi remeklésében, nem véletlen lett a statisztika alapján a magyar bajnokság 2. legjobb kapusa ősszel.
1. hely: Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC) – 93 pont
1 évvel ezelőtt utolsó volt, idén viszont első helyezetté vált a fővárosi zöld-fehérek kapusa. Dominanciáját mutatja, hogy 8 szempontból 6-ot megnyert. Annyira kirobbanthatatlan az FTC kapujából, mint amennyire biztos, hogy a Kapus Szemmel Blog kapusértékelését olvasod. 2017 novemberében védett a válogatottban Costa Rica ellen, ahol nem kapott gólt. Nagyon nem lehet mit hozzáfűzni teljesítményéhez, amikor kellett tudott extrát nyújtani, amikor kellett, akkor magabiztos volt. A számok és a Kapus Szemmel Blog kapusértékelése alapján a 17/18-as őszi szezon legjobb kapusa lett!
A kapusértékelés végeredménye
Legközelebb ilyen részletes értékeléssel nyáron találkozhattok, amikor megválasztásra kerül a tavaszi idény legjobbja!
A következő cikkig már nem kell sokat várni, hamarosan érkezik a „Történelmi utazás a proaktív stílus útján” következő része, amelyben rengeteg dolgot tudhattok meg a labdarúgás kezdetétől Grosics Gyuláig a proaktívnak nevezhető kapusokról!
Addig is… a kapuslabda legyen veletek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: